Figyelem! Ez nem túl friss bejegyzésem, valószínűleg a benne foglalt infók elavultak már. Keress inkább újabbat itt!
Sziasztok, szervusztok! Rövid leszek, csak néhány szót szeretnék szólni úgy általában a raklapbútorokról. Van egy olyan vélekedés, hogy baromi dizájnosak, rettentően egyediek, és nagyon könnyen elkészíthetők. Namost, ez úgy 66%-ban igaz.
Ne gondoljátok, hogy nagyarcúságból mondom, de tapasztalataim szerint fogom sorolni a továbbiakat. A raklapbútorok tényleg nagyon dizájnosak, és valóban egyediek. Azon kívül utánozhatatlanok és eredetiek, komolyan megéri foglalkozni velük.
Azonban. A következő állítás az, hogy könnyen elkészíthetők. Olvass bele bármilyen magazinba, ezt fogod látni, és azt még, hogy fillérekből megvalósíthatók. De higgy nekem, itt komoly buktatók jönnek!
Először is, raklapból több kategória létezik. Vannak úgynevezett egyutas raklapok, amelyeket éppen arra találtak ki, ahogy elnevezték őket. Egy útra, vagyis nem oda-vissza machinációkra, emiatt pedig gyenge, selejt-szerű ipari fákból ácsolják őket össze. Ezek nem alkalmasak bútorkészítésre. Tényleg nem. Ömlik belőlük a gyanta, vagy tele vannak könnyen törő görcsökkel, vagy egyszerűen gyenge anyagok. Nem, ezekkel ne kezdjél!
Aztán, vannak komolyabb áruk, a visszaváltható raklapok. Ezek komolyabb holmik, az is mutatja ezt, hogy olyanok, mint a jó erős borospalackok: vissza lehet cserélni őket. Ezek a raklapok rendszerint fenyőből, vagy nyárfából készülnek, főleg az európai változatok. Jól lehet velük dolgozni, hiszen erősebb, vastagabb anyagból készülnek.
Azonban. Itt jön egy nagyon sarkalatos kérdés: a velük való munka. És ezt komolyan gondold át, miután megtetszett egy raklapbútor, és úgy érzed, hogy készítesz egyet magadnak – itt most felsorolás jön, rágjál át minden pontot – ha kipipáltál mindent, akkor javaslom, hogy ne habozz, hanem MOST fogj hozzá!
- Van neked helyed erre a munkára? Azonnal részletezem:
- Csiszolás. Azt sokat fogsz. Géppel és kézzel. Poros és hangos, de muszáj megtenni, ez bútor lesz!
- Mennyire szeretnek a szomszédaid? Lehet, hogy a csiszolás és ütlegelés után kevésbé fognak.
- Idő. Lecsiszolni géppel az egy dolog, de legalább egy órát tart csak egy raklap. Akarod, fogod?
- Kedv. Az első tíz perc szórakoztató, látni, ahogy változnak a dolgok. Tényleg. Az első 10 perc.
- Balesetveszély. Nem viccelek, van ez a mondás, hogy minden asztalos 3 lábon áll, de csak 7 ujja van.
- Géppark. Van neked olyan, hogy csiszológép/ek? Csavarozó? Behajtó? Fúrógép? Megatöbbi?
- Csavarok. Most eldarálom gyorsan: raklapoknál 180-as facsavar kell pár, meg jó sok 35-ös, és néhány lemezcsavar (nem önbehajtós) a kerékhez! Az alátét legyen fakötésű, és legalább hatos, de persze ez a keréktől függ. Apropó, kereket ne az IKEÁ-ban vegyél, mert ott aranyárban mérik. De legyen legalább 10-es átmérőjű, és mindenképpen fém szerkezetű! Meg kell még néhány olyan facsavar is, ami átviszi a kétszer kettes deszkát, és erősen fogja a 9,5-es vastagságú raklap-kockát, ez elég fontos!
- Festék. Ne bent fessél! Nem azért, mert büdös, és begőzölsz, hanem mert koszol, és nem szárad elég gyorsan. Tudod, hogy milyen festék kell? Lazúrt vegyél! De vastagat, vagy vékonyat? Az attól függ, de írj, és elmondom! Amúgy meg, gondoltál már arra, hogy kell-e alapozót használni? És arra, hogy mi van, ha éppen nem lazúrral, hanem valami szokatlan színnel kezdenél? Mondjuk feketével, vagy fehérrel éppen?
- Szóval itt állsz, lecsiszolt, lefestett, tényleg gyönyörű elemekkel. Itt az idő inni egy sört! Egy jó hideget, és megünnepelni, hogy a magad munkájával elkészítettél egy ilyen bútort. Jogos az örömöd, és ha kicsit is segíthettem benne, örülök neki! Remélem, elküldöd a fotókat, és a részleteket, hogy min akadtál el, hogy bővíthessen ezt a szegényes 10-es listát!
Gratulálok tehát, és ne adj fel semmit, ellenben nézelődj, kérdezz, készülj, és harcra fel! Sikerülni fog neked is! Ha pedig nincs kedved az egészhez, de ilyen bútort akarsz, akkor keress valakit, akit meg lehet vesztegetni, hogy készítsen neked egyed. Vagy kettőt. Pontpontpont.
