Tavaly ősszel megkeresett a Szalay Könyvkiadó, hogy a DIY sorozatukba szeretnének egy raklapbútoros kiadványt is készíteni, és ehhez partnert keresnek. Felkértek, hogy legyek a szerzőjük, és készítsem el a könyv tartalmát. Barátságunk ekkor kezdődött.
Ha az ember egy könyvre gondol, akkor persze benne van a fejében az, hogy hatalmas munka lehet elkészíteni. Viszont kevésbé gondolja ezt akkor, amikor egy képes kiadványról van szó. „Készítek egy rakás képet, kiválogatjuk a jókat, kicsit megpofozgatjuk, aztán jönnek a szövegek, és kész” – én is nagyjából így álltam hozzá.
Azzal már a munka közben szembesültem, hogy fényképet készíteni nem lehet egy darab krumplival, de még a viszonylag jó képeket csináló telefonom teljesítménye sem elégséges ahhoz, hogy nyomtatott kiadványba dolgozzak vele. Be kellett szereznem egy komolyabb fényképezőgépet, és ha már itt tartottam, akkor egy állányt is, hiszen nem tudtam egyszerre dolgozni (kétkezi munka, ugye), és fényképezni is.
Megvolt hát a gép, a statív, vagyis minden, amivel felszerelkezve még pont a nulla pontnál tartottam. Merthogy kellett egy jól megkonstruált és átgondolt terv is, ami alapján elkészítem a fázisfotókat, és kellett a szervezés is, hogy ne a raktárra kelljen mind a tizenöt megbeszélt raklapbútor-modellt termelnem, mint valami ladagyárnak.
Az utóbbi számított talán a legnagyobb kihívásnak, plusz a kommunikáció és az egyeztetés a megrendelővel és a saját megrendelőimmel, meg a dolgok összefésülése. Persze ezek a dolgok rugalmasan alakulnak, ha sikerül egy korrekt brancsnak összeverbuválódnia.
Innentől már ment minden, mint a karikacsapás! Volt egy hosszú listám azokról a raklap bútorokról, amiket el kellett készítenem, és be kellett fotóznom az elkészítésük lépéseit. Lehet, hogy a hajam ritkább lett az idei év elejére, de odáig eljutottunk, hogy készen voltak a képek, csak egy kis javítgatás kellett, no meg kiegészítés, és jöhettek a lendületes, vázlatpontszerű, rövid szövegek, amelyek a raklapbútor-készítők kezét és fúrógépét vezetik, na meg az esetleges kudarcok miatti csökkenő lelkesedésüket hivatottak visszaadni.
Én fotóztam és írtam, a kiadó szerkesztett és kiadott, és márciusra végre kezemben voltak a szerzői példányok, a boltokban meg a megvásárolható darabok. Rogyadoznak a polcok, özönlenek a vásárlók, valahol a távolban meg felbúgnak az akkus csavarozógépek. Én pedig fekszem a padlón, és nullhuszonnégy szelfiket készítek a könyveim közt fetrengve, mint valami gengszterrepper a dollárjai halmain.
Szerző: Kalapp Attila
Kiadó: Szalay Könyvkiadó
Kiadás éve: 2016
Méret: 202×202
Oldalszám: 32 oldal
