rólam

Az Akaratot Vágy kell megelőzze,

ahogy Vágy előzte meg az első raklapbútor elkészítését is: a raklapbútor birtoklás mardosó vágya – a dekoros blogok, a lakberendező magazinok, és a legvadabb fotós újságok oldalain is egymás után verték ki az ember jobb és bal szemét, és csorgattatták a nyálát a bútorok híján a villódzó képernyőkre, vagy a nyomdaszagú papírokra.
Vágyból vétetett a Legelső, az Egy (amely funkcióját vesztve – vagy sorsa beteljesülése okán? – azóta élére állítva foglalja a helyet egy sötét zárkában), amely sokasodni, gyarapodni kívánt, az Ő születése és nevelkedése során bábáskodó és tanúskodó rajongói szélsőséges szeretetén és elfogódott szavain felbuzdulva.
Ő, az Egy, a Legelső nem bánatos, nem szórja könnyeit: tudja, hogy gyermekei növekednek, családfája terebélyesedik, magjai egyre csak hullanak: a szél és a szerelmeseik viszik őket szerte a világba és annál is tovább, túl az óceánokon és hegyeken, túl a görög nevű szférákon, túl a csillagokon is – bele a végtelen mindenségbe.